Daniel Cole: Rongybaba

Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.
Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték?
William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…
Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!

***

Több blogon is olvastam már erről a könyvről értékeléseket, és mivel imádom az ilyen típusú krimiket, muszáj volt elkezdenem. Nem bántam meg.

A cselekményről nem fogok sokat írni, hogy mindenki meglepődjön magának. Mindenesetre van egy sorozatgyilkosunk, egy rovott múltú, érzelmileg labilis detektívünk (Wolf) és a meglepően érdekesre és szórakoztatóra írt kollégái, akik együtt dolgoznak az ügy megoldásán. Mindemellett betekintést nyerünk a médiaszenzációt kihasználó szerkesztőség munkájába Andreán, Wolf ex-feleségén, keresztül. 

A bűnügyek és a nyomozás jól vannak felépítve, végig izgalmas, feszült tempójú a könyv. Volt azért egy nagy baklövés is a történetben, erről lejjebb írok fehérrel de számomra nagyon bosszantó fordulat volt és rontott a regény pszichológiai hitelességén. 

A főszereplőt, Wolfot nem igazán kedveltem meg. Érdekesen megírt karakter de sokkal jobban szimpatizáltam és azonosultam Emily Baxterrel, a kicsit ügyefogyott de kitartó Edmundssal, sőt még a riporter Andreával is, aki egyszerre eszköze és áldozata is az erőszakos médiának. 

Ami nagyon meglepett, hogy ez a könyv mennyire humoros... A morbid gyilkosságok és a brutalitás ellenére sokszor elmosolyodtam a detektívek csipkelődésén, a beszúrt vicces mondatokon. 

Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki rajongója ennek a műfajnak. 

És most a csavar ami nem tetszett, SPOILER (olvasáshoz jelöld ki): Nagyon furcsának találtam a negyedik gyilkosságot, ahol az alkoholista biztonsági őrt a tüntetők hatására elönti a bűntudat és kiugrik az ablakon. Azt gondolom, hogy egy ennyire számító, hideg sorozatgyilkos nem választott volna egy ennyire kétesélyes módszert. Mi volt arra a garancia, hogy Ford kiugrik az ablakon? Szerintem semmi. És ez számomra elég nagy baklövés a könyvben.  Spoiler vége

Értékelés: 4/5