2017. október 11., szerda

Dark Places






Libby ​Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.

 ***

Ezennel sajnos elolvastam Gillian Flynn minden eddig megjelent könyvét. Nagyon remélem, hogy már dolgozik a következőn az írónő, mert mindhárom nagyon tetszett. Hihetetlen agya van ennek a nőnek. Nagyon tetszett a könyv végén a köszönetnyilvánításban, amikor megköszöni a férjének, hogy annak ellenére, hogy tudja, hogy gondolkozik, mégis mellette alszik minden nap. :)  Egyébként ha valaki még egyet sem olvasott, azt javaslom, hogy a megjelenés sorrendjében olvassa (Sharp Objects --> Dark Places --> Gone Girl) a könyveket, mert nagyon érződik, hogy Gillian Flynn mennyit fejlődött mint író. De gyanítom, hogy a legtöbb ember a Gone Girllel kezdi, hiszen az az igazán népszerű, felkapott és nagyon jól megfilmesített könyve. (Én is azt olvastam először). 

A történetről

Gondolom nem meglepetés, hogy ez a könyv is sötét, kicsit gusztustalan, nyomasztó hangulatú. Persze mit is várnánk egy hármas gyilkosságról szóló könyvben? Érdekes, de nekem nem is a mészárlás miatt volt ennyire megrázó a könyv, hiszen egy kriminél számít az ember valamilyen fokú brutalitásra... Inkább az, hogy még ezen felül is nagyon szomorú és reménytelen helyzetekbe csöppentem a szereplők nézőpontján keresztül. Átjárja a könyvet a hideg, a szegénység, a nyomor. Fontos szerepet kap a drog, az éretlen szexualitás és van egy sátánista szál is. 
A történet két idősíkban fut. Egyrészt a jelenben vagyunk Libby Day-jel, aki próbál a gyilkosságnak utána járni huszonöt évvel később. Másrészt viszont a gyilkosság napján is követjük az eseményeket Ben és Patty Day szemszögén keresztül. Ben, az állítólagos gyilkos, akinek a bűnösségét Libby kezdi megkérdőjelezni. Patty, a kétségbeesett anyuka tele adósságokkal, egy csőd szélén álló farmmal és a négy éhes gyerekével. 
A flashbackek miatt így az volt az érzésem, hogy a nyomozás előtt járok egy lépéssel, hiszen többet tudok a gyilkosságról mint a lépten-nyomon zsákutcába futó Libby. Az utolsó fejezetekben viszont mégis elvesztettem ezt az előnyt és meglepődtem a végén a megoldáson. 

A szereplők 

Libby Day nagyon ellenszenves főszereplő. Önző, lusta, ellenszenves. A többi szereplőt sem kedveltem meg igazán és összességében senkivel sem tudtam azonosulni a könyvben. Ez nekem tök fontos szokott lenni, de most annyira beszippantott a történet, hogy nem zavart igazából. 

Az írás 

Gillian Flynn nagyon jól ír, nekem nagyon tetszik a stílusa, a mondatai. Kicsit talán sok volt a "Day" pun, ez az egy problémám volt. :) 

2015-ben jelent meg a könyvből készült film Charlize Theron főszereplésével. Elég alacsony pontszáma van IMDB-n szóval nem hiszem, hogy meg fogom nézni, de hátha valakinek ez csábító. :) 

Maximálisan ajánlom! 

Pontszám: 4/5 

Szinte csak jót írtam a könyvről, és mégis csak 4 pont? Igyekszem az 5 pontot az olyan könyvekre tartogatni, amik tényleg nagyon-nagyon tetszenek, amiken sokat gondolkozom, amiket szeretnék a polcomon is látni, ha esetleg e-könyvként olvastam őket. A Dark Places nem üti meg ezt a szintet, még ha nagyon tetszett is.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:  A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van...