A Mini könyvklub harmadik fordulójára vágtam bele ebbe a könyvbe, ami sajnos nekem egyáltalán nem tetszett. Kb. a felénél hagytam volna abba az olvasást szívem szerint, de úgy voltam vele, hogy ha már az előző két havi könyvet végigolvastam, akkor kár lenne itt a harmadiknál elbukni.
Annak viszont örülök, hogy pont Németországban lehettem, amikor a könyvet olvastam. Érdekes volt egy ott játszódó könyvet (tele német kifejezésekkel) olvasni, miközben körülöttem mindenki németül beszélt, német feliratokat láttam, német rádió szólt stb. :) Ha legközelebb valami más külföldi országba megyek, majd biztos egy ott játszódó könyvet viszek magammal.
A történetről
A cselekmény nagyon lassan indult be, és amikor végre beindult, akkor egy robbanással véget is ért (nem mondom, hogy váratlanul ért, hisz a narrátorunk elspoilerezte ). Nekem kicsit hosszú volt ez a lassú bevezetés, igazából nem is kötött le, hogy gyerekek fociznak meg almát lopnak. Az tetszett, hogy a könyvek milyen fontos szerepet kaptak és milyen sokat segítettek Liesel-nek átvészelni ezt a borzasztó időszakot, de a történet többi része elég klisés volt. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lehet már a második világháborúról, a náci Németországról, a holokausztról stb. újszerű történetet írni, de például tavaly olvastam a Láthatatlan fényt és ott nem éreztem azt, hogy ez egy unalomig ismételt sztori... szóval nem lehetetlen a feladat.
A narráció
Most erre külön kitérek, mert ez a könyv ebben egyedülálló. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy a Halál narrálja a történetet, úgyhogy kellemes meglepetés volt. Aztán kb. az első 20 oldalon volt érdekes ez az adalék, utána inkább idegesítő lett, hogy mindent elspoilerez... a hatásvadász módon beszúrt, vastagon szedett kommentektől is a falra másztam. Szerintem ez a narráció egyáltalán nem vált a könyv javára, szinte jobb lett volna simán E/3-ban. Illetve miért volt ennyi német szó, kifejezés a könyvben, ha utána rögtön ott volt az angol fordítás? A leggázabb rész amúgy nekem az volt, amikor folyton az értelmező kéziszótárból idézett a Halál. Tiszta hatásvadászat volt és semmi célt nem szolgált, ezenfelül úgy éreztem hogy az író teljesen hülyének néz: Kedves olvasó, most egy szomorú rész volt, úgyhogy ideteszem nektek a szomorúság definícióját és szinonimáit!
A karakterek
A másik pont ahol elvérzett nekem a könyv az az, hogy a karakterek totál semmilyenek voltak. A két kivétel Papa és Mama, azaz Liesel nevelőszülei voltak. Mindkettejüket nagyon megkedveltem. Liesel és Max személyiség nélküli szereplők. A szomszéd fiúkról nem is tudtam, hogy most melyik melyik, meg mi a francot művelnek.
Összegzés
Volt egy-két megható, szép pillanat a könyvben de összességében nekem egyáltalán nem tetszett. Kíváncsi leszek a többi értékelésre. :)
Pontszám 2/5
Meg tudom érteni, hogy sokan miért szeretik ezt a könyvet de nekem nem való.
