2018. január 23., kedd

Aziz Ansari: Modern románc



Fülszöveg

Elgondolkodtató, ​vicces és mélyre ható utazás a modern kapcsolatok szépségei és buktatói között Amerika egyik legfelkapottabb humoristájától. Egyszer mindenki nekiveselkedik, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Emberekkel ismerkedünk, randizunk, kapcsolatokat kezdeményezünk mindezt abban a reményben, hogy találkozunk valakivel, aki megérinti a lelkünket. Ez most bevett dolog, de elképesztő mértékben különbözik attól, ahogy az emberek alig pár évtizeddel korábban éltek. Az új technológiáknak hála döbbenetesen egyszerű kapcsolatba lépni, és válogatni a lehetőségek között. Akkor mégis miért ennyire frusztrált mindenki? A problémák egy része saját korunk terméke. De a szerelmi életünk változásai mégsem írhatók egyedül a technológia számlájára, ugyanis rövid idő alatt a párválasztás teljes kultúrája végleg megváltozott. Ma az emberek idősebben házasodnak, mint valaha, és éveket töltenek életükből a Nagy Ő utáni kutatással. Aziz rengeteget élcelődött a modern kapcsolatokon, de a Modern románc kötet megírása közben úgy vélte, szintet kell lépnie. Összeállt az NYU szociológusával, Eric Klinenberggel, és közösen hatalmas kutatási projektbe fogtak, amely keretében több száz beszélgetést és fókuszcsoportot vezényeltek le Tokiótól Buenos Airesen át Wichitáig. Vizsgáltak viselkedésmintákat, közvélemény-kutatásokat, és létrehozták a Redditen saját kutatási fórumukat is, ahol több ezer üzenetet dolgoztak fel. Bevonták a világ társadalomtudomány-kutatóinak krémjét is. A Modern románcban Aziz Ansari maró humorát a legmodernebb társadalomtudománnyal ötvözi, hogy feledhetetlen tanulmányút keretében mutassa be nekünk szép, új romantikus világunkat.
***
Elgondolkodtató, vicces és mélyreható utazás? - ha a fülszöveggel lehetne beszélgetni, biztos visszakérdeznék. 
Hatalmas csalódás volt nekem ez a könyv mert se nem érdekes, se nem vicces. 
Először is, én imádom Aziz Ansari humorát és munkásságát. A stand up számai tényleg hihetetlenül jók, nem is beszélve a Master of None c. sorozatáról, melyet ő ír, rendez és még a főszereplő Dev-et is ő játssza. 
Aziz a könyv elején leszögezi, hogy bár sokszor felkérték, hogy írjon egy humoros esszégyűjteményt, memoárt  (mint mondjuk Amy Poehler vagy Tina Fey), ő mindig is úgy gondolta, hogy az ő humora előadva az igazi, úgyhogy nemet mondott. Viszont eszébe jutott, hogy a modern románcról írhatna, mert arról még nem igazán született átfogó tanulmány vagy könyv, hogy az internet, az applikációk és úgy általában a 21. századi technológia hogyan formálta át a randizás, párkeresés világát. (Ehhez képest aztán a következő szűk 250 oldalban folyamatosan más könyvekre, tanulmányokra hivatkozik). 
Ezt a könyvet körülbelül a Földünket meglátogató ufóknak vagy esetleg a nagymamámnak ajánlanám, ugyanis semmi olyat  nem tudtam meg belőle, amit 25 éves fiatalként alapból ne tudnék már magamtól. Olyan józan paraszti ésszel is kitalálható felismerések vannak benne, mint például, hogy a nagyszüleinknek kevesebb választási lehetősége volt amikor társat kerestek. Meg hogy hogyan működik a Tinder. Egyetlen kivétel talán a Tokióról és Buenos Airesről szóló fejezet volt, mert ezekről a kultúrákról keveset tudok, de ez édeskevés egy érdekes, informatív, non-fiction könyvhöz. 
De ez még  mind oké lenne ha Aziz humora megmentette volna a könyvet. Sajnos egyszer se sikerült még csak elmosolyodnom se a közbeszúrt lábjegyzeteken vagy képaláírásokon. Nem tudom, hogy a fordításban veszett el a humor? Vagy egyszerűen kell Aziz vicces hangja meg hihetetlen mimikája ahhoz, hogy tényleg nevetni tudjak rajta? 
Igazából mélyen felidegesít ez a könyv, meg az is, hogy pénzt költöttem rá. Ha valakinek felkeltette mégis az érdeklődését, én határozottan lebeszélném róla, hogy a kezébe vegye. 

Pontszám: 1/5 

2018. január 3., szerda

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban







Ha ​Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

***

A Mini könyvklub 9. első választott könyve. Amikor megláttam, hogy a fülszöveg P. G. Wodehouse-t emlegeti, majdnem elfutottam a másik irányba, mert a hideg ráz a könyveitől,de aztán belekezdtem és egyetlen nap alatt ledaráltam. Hálistennek azért olyan sok köze nem volt a Jeeves könyvekhez. Kicsit bugyuta, kicsit vicces, nyomozgatós... minden hibája ellenére (azért van egy pár) jól szórakoztam. Mostanában több nehezebb, nyomasztó könyvet olvastam úgyhogy még ilyen szempontból is jól esett. 

Az alaphelyzet nekem tetszett, harmincas évek, Anglia, egy szegről-végről Windsor hercegnő nyomozóval. Legjobban a királynő figurája tetszett. Bár alig szerepelt, azok a fejezetek nagyon szórakoztatóak lettek.

Ha már krimi, bevallom, én nem jöttem rá a megoldásra, az írónő szépen átejtett a palánkon. Krimit írni nehéz lehet. Ha túl könnyen kitalálható a megoldás, az olvasók puffognak. Ha lehetetlen kitalálni, mert nincs elég nyom az olvasóknak, akkor is puffognak. Itt azért voltak elrejtve nyomok és mégis volt egy csavar a megfejtésben. 

És most jöjjön, ami nem tetszett. Egyrészt maga Georgie karaktere, ugyanis egy igazi Mary Sue, akit a hibái csak még tökéletesebbé tesznek. Gazdagon nő fel, hercegnői nevelést kap de hamar feltalálja magát a piszkos munka és a szegénység világában. Csetlik-botlik, de azért mégiscsak mindig szerencséje van. Egyébként aranyos, szerethető karakter de az ilyen krimi sorozatoknál nekem fontos, hogy a főszereplőnk ennél kicsit árnyaltabb legyen. Mint mondjuk Agatha Raisin, Poirot, Sherlock vagy akár a skandináv krimik nyomozói. Georgie igazából olyan semmilyen, bájos.

A másik ami kicsit furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy krimi, 42%-nál történik csak meg a bűnügy és kezdődhet a nyomozás. (Most ez elég konkrét szám lett, de Kindle-ön olvastam és már 25%-nál elég türelmetlen lettem, aztán elkezdtem figyelni, hogy miért nem történik már bűnügy. :D  )

Nem volt egy nagy olvasmányélmény, de ilyen egyszerolvasós, belefeledkezős kis könyvnek jó volt. :)

Pontszám: 3/5



2018. január 2., kedd

Ann Patchett: Commonwealth






A magyar fordítás, Mostoha nyár, fülszövege:

Egy ​napsütötte kaliforniai vasárnapon Bert Cousins hívatlanul betoppan Franny Keating keresztelőjére. Még az est leszállta előtt megcsókolja Franny mamáját, Beverlyt, s ezzel mozgásba lendíti az eseménysort, amely két házasság felbomlásáház és egy mozaikcsalád létrejöttéhez vezet.
Az öt évtizedet felölelő regény a szereplők sorsának egy-egy kulcsmozzanatán keresztül világít rá arra, hogy Bert és Beverly véletlen találkozása milyen hullámokat vet a négy szülő és hat gyermekük életében. A nyarakat Virginiában együtt töltő Keating- és Cousins-gyerekeket a szüleikkel szembeni elégedetlenség hozza egy nevezőre, amelyből az évek során mélyebb, igen sajátos összetartozás is kialakul. Egy tragikus haláleset ugyanakkor szétforgácsolja ezt a mostoha-közösséget.
Sok évvel később Franny élettársa, a neves író, Leon Posen sikeres regényt ír, amelyhez Franny emlékei adták az ihletet. A könyv a még élő szereplőket számadásra kényszeríti, miközben végre a bűntudat mellett átélhetik az egymás iránti szoros elkötelezettséget is.
A humorral és drámaisággal átszőtt „Mostoha nyár” a szeretet és a felelősség időt és teret áthidaló természete mellett finoman felvillantja az ihlet, az értelmezés és a szerzőség irodalmi problémáját is.


*** 
Az év első könyve nekem a Mostoha nyár lett, igaz, tavaly kezdtem el olvasni. A Moly-os adatlapja annyira üres, nulla értékelés vagy karc, hogy gyanítom csak most jelenhetett meg a magyar fordítás nemrég. Majd figyelni fogom, kíváncsi vagyok, milyen értékelések születnek majd. 

Ez a könyv annyira erősen indított, hogy szinte biztos voltam az első fejezet után, hogy imádni fogom. Ez az első fejezet ugyanis olyan jól volt megírva és annyira elkezdett érdekelni, hogy mi lesz-hogy lesz; hogy nagyon lelkes lettem. 

Aztán a második fejezetnél pofára estem és unalomba fulladt az olvasás élménye. Körülbelül a könyv negyedénél éreztem azt, hogy én ezt most abbahagyom. Aztán befejeztem közben pár könyvet és gondoltam, na jó, adok még egy esélyt a Commonwealth-nek. Nagyon örülök, hogy végül tovább 'erőltettem' mert bár az első fejezetet nem tudta utolérni, de határozottan javul a történet és végül magába szippantott ennek a nagy patchworkcsaládnak a története. 

Ann Patchett regénye kilenc fejezetből áll, ezek azonban nem időrendben követik egymást, ahogy más családregényeknél szokás. Összevissza ugrálunk az időben és ismerjük meg a két szétment házasság, a hat összeterelt gyerek, az új, furcsa, vegyes család történetét. Az írónő lassan adogatja a puzzle darabjait a kezünkbe és elkezdjük betölteni a lyukakat, hiányzó részleteket. Tetszett ez a fajta megoldás, családregényben még nem nagyon olvastam ilyet. 

Az írónő stílusa nagyon szép, választékos és mégis olvasmányos. A karakterábrázolás nagyon jó. Rengeteg szereplőt mozgat a történet, de mégis sokukat nagyon alaposan megismertem. Szinte élő ismerősként tekintettem rájuk a könyv végére, ami nálam ritkán fordul elő. Néhány szereplő viszont kicsit súlytalan maradt... na de ennyinél talán nem is baj. 

Bátran ajánlom a könyvet bárkinek és ha belevágtok, ne adjátok fel. Érdemes tovább olvasni, én nagyon örülök hogy kitartottam. Egészen másféle családregény, mint amilyeneket eddig olvastam. :)

Pontszám: 4/5

Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:  A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van...