Fülszöveg:
Nicolette Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol
nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem
szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője,
Corinne, nyomtalanul eltűnt.
Az amerikai kisváros keveset változott
ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintettjei mindmáig
itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a
városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel
randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak
nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise
eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják
magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket
tépnek fel.
Megan Miranda az év egyik legjobban várt
pszichológiai thrillerében visszafelé meséli el a történteket – a 15. naptól
haladva az 1.-ig –, melyben Nic mindent megtesz azért, hogy kiderítse az
igazságot Annalaise eltűnésével kapcsolatban, miközben megdöbbentő dolgokat
fedez fel a barátairól, a családjáról és arról, mi is történt valójában a
legjobb barátnőjével tíz évvel ezelőtt.
***
A Mini Könyvklub negyedik
fordulójára (szabadon választott krimi vagy thriller) választottam ezt a
könyvet, ami amúgy már hónapok óta porosodik a TBR kupacomon (Mármint hogy így
konkrétan a könyvespolcom előtt egy toronyban állnak a még olvasandók, várva jobb
sorsukat miközben néha Jengázok velük). Hogy honnan került oda arra már nem is
emlékszem, de gondoltam ez a forduló pont jó lesz arra, hogy végre elolvassam.
A borító nekem nagyon tetszik meg
a cím is hangzatos, bár később kiderült, hogy semmi értelme; konkrétan két lány
tűnt el, ahogy ezt a fülszöveg is leleplezi. De elismerem, hogy ez így jobban
hangzik.
Nem olvastam elég figyelmesen
amúgy a fülszöveget, úgyhogy engem eléggé meglepett, amikor rájöttem, hogy
mivel próbálkozik az írónő. Két hét történetét fordított sorrendben meséli el:
kezdve a tizenötödik nappal, haladva visszafelé a nap felé amikor Nic visszatér
szülővárosába, Cooley Ridge-be.
Nagyon izgatott lettem ettől,
mert ugyan olyan könyvet már sokat olvastam, amik az időben ugráltak
összevissza, de hogy így következetesen hátrafelé haladjon végig a cselekmény,
na ilyennel még nem találkoztam. (Ha
valaki tud ilyen könyvet, akkor szóljon, mert szívesen olvasnék egy jó könyvet
is, ahol az írónak értelmesen sikerült megoldania ezt a kihívást. :D ) Az elején még tetszett is, mindig a következő
fejezetből tudtam meg, hogy miért történt másnap ez vagy az (ami ugye az előző
fejezet volt (Érti vajon még valaki, hogy miről beszélek? :D )). Aztán a végén
idegi alapon majdnem kidobtam a könyvet az ablakon!!! Narrátorunk, Nic, ugyanis
a 15., 14., 13. ... stb. Napok történetét úgy meséli el mintha nem tudná azokat
a dolgokat, amiket az 1. és 2. napokon megtudott. Nekem nincs bajom a
megbízhatatlan narrátorokkal, vannak olyan könyvek ahol hatalmas meglepetést
tud okozni, hogy a narrátor eltitkolt előlünk dolgokat. (Gone Girl, Az Ackroyd
Gyilkosság) Na de mindkét felsorolt példában a narrátoroknak jó oka volt, hogy megvezessék
az olvasókat, míg Nic-nek semmi! Konkrétan semmi... egyáltalán semmi nem
indokolja a történetben, hogy a főszereplő a belső monológjaiban elhallgassa a
tudomására jutott dolgokat. Ráadásul párbeszéd alig van a könyvben, szinte
folyamatosan Nic fejében vagyunk belül. Na szóval akkor mi van? Az van, hogy
mivel ez a könyv thriller (szeretne lenni), a végén kell csattannia egy nagyot.
Az írónő önkényesen ráerőszakolta a történetre ezt a csattanót, úgy, hogy valójában
semmi sem indokolja azt, sem a karakterek jelleme, sem a történet logikája stb.
Ha valaki úgy döntene, hogy ő
márpedig akkor fordítva fogja olvasni ezt a könyvet, az elsőtől a tizenötödik
nap felé haladva, akkor a világ legunalmasabb thrillerét kapná, aminek csak az
elején történik bármi is. Konkrétan semmi értelme nem volt ennek a narrációnak.
Kicsit átszabva a történetet, és normál időrendben elmesélve akár egy jó
thriller is lehetett volna, csavaros megoldással.
Számomra ettől teljesen bedőlt a
könyv, szinte csak mérges vagyok ha eszembe jut és sajnálom a rá elvesztegetett
időt. Pedig amúgy hanguletkeltésben ügyes volt, és a karakterek is ki voltak
dolgozva. Bárcsak lett volna valaki, aki azt mondja az írónőnek, hogy írd már
meg rendesen, nem kell itt avantgárdozni. :D
Pontszám: 2/5
***
Ezzel el is értünk a 9. forduló
végére. Nálam egyik olvasott könyv sem ütötte meg a négy csillagot (Bár én úgy
pontozok, hogy három pont ami jó jó de semmi extra, 4 pont = amit a polcomon is
szívesen látnék mert nagyon tetszik (és kindle-ön olvastam), 5 = örök
kedvencek), de ennek ellenére tetszett nagyon ez a forduló is. Érdekes mások
véleményeit olvasni ugyanarról a könyvről, ahogy mindenki más nézőpontból
közelíti meg a dolgokat, vagy épp ugyanabból (ld. a 42%-nál felbukkanó hullát a
fürdőkádban :D ). Köszi Vegazus ezúttal is a szervezést!
