Lucia Berlin: A Manual for Cleaning Women

A magyar fordítás, a Bejárónők kézikönyv, fülszövege: 

A ​Bejárónők kézikönyve az amerikai novellista, Lucia Berlin (1936-2004) válogatott történeteit gyűjti egybe. 2015-ben jelent meg a posztumusz kötet, mely halála után tizenegy évvel több millió olvasót és hatalmas népszerűséget hozott az írónőnek, és több mint 20 nyelvre fordították le.
Keserédes történeteit a huszadik századi Amerika mindennapjaiban rejtőző csodák és személyes tragédiák teszik felejthetetlenné.

Lucia Berlin (1936-2004) élete során hetvenhat elbeszélést publikált. A legtöbbet, de nem az összeset, a Black Sparrow Press kiadó jelentette meg, a Homesick (1991), So Long (1993) és a Where I Live Now (1999) című kötetekben. Ezekben a korábbi, 1980-ban, 1984-ben és 1987-ben közzétett összegyűjtött írások és újabb művek is szerepeltek.
Első írásai huszonnégy éves korában, Saul Bellow irodalmi folyóiratában, a The Noble Savage-ban és a The New Strand magazinban jelentek meg. Később az Atlantic Monthly, a New American Writing és számos kisebb folyóirat is több alkalommal közölte elbeszéléseit.
A Homesick 1991-ban megkapta az American Book Awardot.
Az 1960-as, 70-es és 80-as években, kisebb-nagyobb megszakításokkal Berlin ragyogó irodalmi műveket alkotott. A 80-as évek második felétől kezdve, amikor a fiai már felnőttek, és sikerült leküzdenie egész életét végigkísérő alkoholizmusát (amelynek borzalmai, delirium tremensei, rendőrségi fogdái és esetenként humoros pillanatai írói munkásságának egyedi és különleges részét képezik), egészen korai haláláig igen termékeny volt.

***

Egy random molyos kihíváshoz böngészgettem az 'alkoholizmu' címkéjű könyvek között, és így, szinte véletlenül bukkantam rá 2018 eddigi legjobb olvasmányára, a Bejárónők kézikönyvére. 

Lucia Berlin neve számomra eddig ismeretlen volt úgyhogy nagyon örülök, hogy megismerhettem őt. Berlin csak novellákat írt és az ebben a kötetben található 42 novella kiteszi a teljes életművének a kétharmadát. Az írónő munkássága persze csak a halála után lett igazán népszerű, ahogy ez lenni szokott... 

Mindegyik novella abszolút önéletrajzi ihletésű. Általában Berlin maga az albeszélő, de egyes történetekben mint mellékszereplő jelenik meg, magát kívülről behozva a történetbe. Az élete viszont nagyon érdekes, úgyhogy volt bőven miből merítenie: a Texasban majd Chilében töltött gyerekkora, a különböző férjei, az alkoholizmus, a munkái (bejárónő, nővér, tanár stb.), mexikói utazásai mind-mind nagyon érdekesek. 

Az egyes novellák a megírás sorrendjében vannak egymás után rakva, így tulajdonképpen Lucia életében összevissza ugrálunk és rakosgatjuk össze, hogy ki volt ő, hol élt, mit csinált. A novellák külön-külön is jók de így együtt egy kötetben sokat adnak egymáshoz, felfedezhetjük az összefüggéseket. 

Maga az írásmód fantasztikus. Az írónő néhány mondatával annyira hús-vér szereplőket tud teremteni, hogy rögtön ott érezzük magunkat mi is a történetben. Minden mondata jelentőségteljes és gyönyörű. 

A legtöbb történet témája nem túl felemelő, nyilván az alkoholizmus sem a legvidámabb dolog, de a kórházi történetek még nyomasztóbbak olykor. Az egész olyan keserédes de mégis nagyon jó élmény volt olvasni. 

Ajánlom mindenkinek aki szereti a novellákat, tényleg ez az egyik legjobb gyűjtemény amit valaha olvastam. 

Pontszám: 5/5

Kate Morton: The Lake House

A magyar fordítás - A tóparti ház - fülszövege: 

„Ilyen ​az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.”

1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.
Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek.
Elegáns londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában, hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice egész életében igyekezett mélyen magába zárni.

Legújabb regényében, A tóparti házban Kate Morton ismét lenyűgöző mozaikkal kápráztatja el olvasóit. Letagadott és kilesett titkok, hűség és halálig megtartott ígéretek, a háború következményei mind-mind súlyosan nehezednek egy család életére, és előbb-utóbb tönkreteszik a látszólagos idillt. Vajon a hallgatás megtörése, a rejtélyek feltárása megoldáshoz, megnyugváshoz vezet?

***

Értékelésem

Ezt a könyvet majd' három héten keresztül olvastam, ami elég ritkán esik meg velem. Nem azt mondom, hogy unalmas, de az biztos, hogy nehezen és lassan lehet vele csak haladni. Ez az első találkozásom Kate Mortonnal, de azt hiszem ő nagyon alaposan lát neki a karakterei kidolgozásának, így minden szereplő annyira részletes előtörténetet kapott, hogy abból több könyvnyi cselekmény kijött volna. Szóval ez semmiképp sem egy "a strandon átlapozom egy délután alatt" típusú könyv. Minden tele van flashbackekkel, minden szereplőről mindent megtudunk. 

Ennek ellenére nagyon tetszett, ahogy az írónő a múltat és a jelent összefonta egy titkokkal teli nyomozgatós, családi drámává. Imádtam, ahogy lassan mindenre fény derül és kigubancoljuk egy 30-as évekbeli diszfunkcionális angol család rejtett titkait. 

A főszereplő nyomozónőt, Sadie-t,  is megkedveltem, de Alice Edavane, a krimi író  öregasszony alakja tetszett a leginkább. Jó volt, ahogy beleláttunk kicsit az írói folyamatba is, meg úgy en bloc egy nagyon érdekes és szerethető szereplő lett. 

Spoileres vélemény (jelöld ki): Amivel viszont nagyon nem vagyok kibékülve, az a könyv vége. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónő beleunt volna a regényírásba és összecsapta volna az egészet. Az, hogy az elveszett Theo valójában Bertie (Sadie nagypapája), annyira hihetetlen volt, hogy teljesen tönkretette a regény végét. És mintha ez nem lenne elég, az utolsó jelenet annyira le lett öntve cukorsziruppal, hogy az már az elfogadhatatlan giccs kategória....

Ennek ellenére, azért bátran ajánlom a regényt mindenkinek. :)

Pontszám: 4/5

Francia minisorozatok - Ajánló

Régen elég sok sorozatot néztem, követtem heti rendszerességgel (szégyellem is bevallani, hogy mennyit :D) most már viszont egyre kevesebb időm van erre. A munka elég sokat elvesz, aztán esténként futok, nyáron majdnem minden este akad valami program a barátaimmal is, a maradék kis szabadidőmben pedig próbálok olvasni. :-)

Így már nem szívesen kezdek sok évados, százrészes sorozatokba és inkább a pár részes vagy egy évados minisorozatokat preferálom. Mostanában három ilyenre is akadtam és mindegyik nagyon tetszett. Mindhárom francia és krimi, de mindegyiket bátran ajánlom. :-) Én nyelvgyakorlás miatt kezdtem bele (ősszel munka miatt Franciaországba kell majd mennem, és bár jól tudok franciául, olyan rég használtam, hogy rám fért egy kis frissítés.), aztán némelyik annyira tetszett, hogy alig bírtam leállni és ráment a vasárnapom. :)

La forêt (Az erdő) 

Az Ardennes-i erdő mellett fekvő kis faluban minden rendben és békésen zajlik, egészen addig amíg el nem tűnik a 16 éves Jennifer, akinek a holttestét másnap találják meg az erdő mélyén. Nem sokkal később Jennifer két legjobb barátnőjének is nyoma vész. Lehet hogy egy 20 éve "alvó" sorozatgyilkos kezdett újra gyilkolni? A nyomozás közben egyre több titok kerül a felszínre és mindenki gyanúba keveredik. A három megnézett sorozat közül ez volt a legkevésbé kedvencem, de még így is bátran ajánlom. :-)

La Mante (A sáska) 

Ez a sorozat volt a kedvencem, kábé egy ültő helyemben néztem végig mind a hat részt mert konkrétan nem lehetett abbahagyni. Jeanne Deber, egy Sáska néven elhíresült női sorozatgyilkos már húsz éve börtönben ül nyolc férfi meggyilkolásáért. Akad azonban egy őrült rajongója aki elkezdi másolni, és sorban egymás után ugyanúgy követi el a gyilkosságokat, ahogy egykor a Sáska. A nő segítséget ígér a rendőrségnek, egy feltétellel: a saját fiával hajlandó beszélni csak, aki közben rendőrnyomozó lett. A fiú nyilván annyira nem akar a szociopata sorozatgyilkos anyukájával együttműködni, és már 20 éve titkolja, hogy ki is az anyja, de végül belemegy a dologba. Az egyik legizgalmasabb sorozat amit valaha láttam, tele váratlan fordulatokkal és nagyon jó színészekkel. 

Le Chalet (A faház :D saját fordításomban) 

1997 - A Rodier család új életet kezd Valmoline-ban, a kis alpesi faluban, ám a beköltözésük után nem sokkal a teljes család szőrén-szálán eltűnik. 

2017 - Nagy baráti társaság érkezik Valmoline-ba egy esküvőre, ám a faluba vezető egyetlen kis híd leomlik, a telefonvezetékek nem működnek, mobil térerő nincs. Egy sorozatgyilkos kezdi irtani a násznépet és nincs menekvés. 

Múlt és jelen között ugrálunk, annyira ügyesen, hogy a néző csak az utolsó (hatodik) részben ért meg végre minden összefüggést. Mi a kapocs a Rodier-k eltűnése és a jelenkori mészárlás között? Ez egy slasher sorozat, a szereplők nagy része elhull, de egyáltalán nem véres vagy gore, tehát nyugodtan nézhetik gyengébb idegzetűek is.  Én a Harper's Island-hez hasonlítanám, de annál sokkal jobb. 

Külön pluszpont a sminkesnek (?) mert annyira jól öregítette/fiatalította a színészeket a két idővonal közt, hogy a többmillió dolláros költségvetésű amerikai filmek elbújhatnak mellette. (Főleg a Harry Potter 7/2 utolsó jelenete. :D ) Én simán elhittem volna, hogy 20 év különbséggel forgatták a két idővonalat. 

***

Remélem megjött a kedvetek a sorozatokhoz. Ha igen, írjátok meg hogy tetszett(ek). Esetleg ajánljatok még nekem néznivaló minisorozatot. 

Ébredj velem! - Reggeli rutinom

Minden hétköznap reggel a Sleep Cycle ébresztő alkalmazással kelek. Ennek a lényege, hogy egy fél órás intervallumot adsz meg,  és a telefonod elvileg hallgatózik, hogy mikor vagy már majdnem ébren / félálomban és egy kíméletes időpontban ébreszt fel (a megadott kereteken belül). Elvileg a légzésedet, mocorgásodat figyeli, és reggel statisztikát is kapsz, hogy milyen mélyen aludtál esetleg horkoltál-e. Hát nem tudom van-e ennek bármi tudományos alapja, én így is általában nyomogatom a szundit fél nyolcig, mindenesetre a kíméletes ébresztőhangokat szeretem ebben az alkalmazásban, nekem bevált.

Ha nem felejtem el, akkor már előző este összeszereltem a kotyogót (feltöltöttem vízzel és kávéval), így első dolgom reggel, hogy felteszem a tűzhelyre. Amíg lefő a kávé, megnézem az időjárás jelentést és összekészítem az aznapi ruháimat, megnézem az éjszaka érkezett üzeneteket, leveleket.

Kávézás közben elszívok egy vagy két cigit (sajnos a dohányzásról egy ideje már eredménytelenül próbálok leszokni, nemsokára újra megpróbálom!), aztán irány a zuhany. Én inkább reggel szeretek zuhanyozni, ott ébredek fel igazán. :-) Ha valamiért előző este fürödtem (pl futni voltam), akkor ez a lépés kimarad.

Felöltözök aztán leülök egy kicsit a bullet journal-ömmel. Ezt biztos sokan ismeritek, egy későbbi bejegyzésben majd megmutatom az enyémet, én hogy használom, milyen oldalak vannak benne. Ilyenkor reggel kipipálom az előző nap sikeresen végrehajtott feladatokat, beírom a dolgaimat, terveimet aznapra.

Hát az enyém közel sem ilyen szép. :D

Fogmosás (ezt talán nem részletezem :D ), majd kinyitom az összes ablakot és beágyazok, rendet rakok az ágyam körül. A szellőztetést még télen a legnagyobb mínuszokban sem hagyom ki, egy kis garzonban ez tök fontos.

Reggelizni nem szoktam otthon, viszont hétvégente bevásárolok a következő hétre reggeliket (joghurtok, gyümölcsök, müzliszeletek), ilyenkor bedobálok a táskámba pár dolgot, munkában majd reggelivel kezdek. Minden mást is elpakolok a hátizsákomba (belépőkártya, pénztárca, könyv, pulcsi és bármi más amire szükségem lehet napközben) és már kint is vagyok az ajtón.

Szinte hihetetlen de nekem ez egy órámba telik, reggel mindent olyan kényelmesen csinálok, és inkább felkelek korábban de ne kelljen sietni. Hétvégén reggel általában ugyanezt a rutint követem, de akkor mindent még lassabban, másfél óra is elmegy ezekkel a dolgokkal. :D