A Bolyongó fülszövege:
Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…
Értékelésem:
Elstartolt a 11. Mini-könyvklub, ami számomra most már a negyedik! Első közösen olvasott könyvünk pedig Papp Dóra Bolyongója lett. Én erre a könyvre nem szavaztam, és bevallom, amikor kiderült, hogy ez lesz a szeptemberi regény és végre alaposan elolvastam a fülszöveget, a hideg is kirázott. Eléggé előítéletes voltam a könyvvel szemben, aztán pozitívan csalódtam (Kicsit mint Szepes Norbi és a 12.C osztály kapcsolata :D ), mert bár a Bolyongó nem lett a kedvencem, de egy kifejezetten jó ifjúsági regénynek tartom és olvasás közben hozzám nőtt, megszerettem. :-)
Papp Dóra nagyon jól ír fiatalokról fiataloknak. A nyelvezetet szerintem ügyesen eltalálta (na jó, a kedvesmírázás kicsit idegesített már a végére, de hát Norbi fura!), ahogyan egy végzős gimis osztály dinamikáját, hangulatát is. Kicsit vissza is ültem volna az iskolapadba!
A főszereplő, Norbi, egy jól és gondosan megalkotott szereplő, Papp Dóra nagyon ügyesen bújt egy 19 éves fiú fejébe, nekem hitelesnek tűnt a narráció, a gondolatai, hogy miért vált ilyenné stb.
Ezzel szemben, Mírát viszont kicsit túl érettnek találtam a korához képest, ahogy ezt az egész helyzetet kezelte (főleg a könyv végén)... Őry Bogit reálisabb tininek tartom, pedig alig szerepelt.
Bár a könyv csupán két és fél hónap történetét meséli el, mégis, szinte az összes fontosabb szereplő nagyon fontos jellemfejlődésen, változáson megy keresztül és ez nagyon jól van megörökítve a könyvben. Egy összeszokott osztályba becsöppen egy ilyen különc és tényleg felforgat mindent; megható volt, ahogy az osztály kezdi befogadni Norbit, aki amint végre a csoporthoz tartozónak érzi magát, csomó változást elindít az osztályban (a kártyapartik, a közös éneklés stb.).
A befejezéssel mondjuk nem vagyok kibékülve, számomra kicsit olyan volt, mintha végig az ellenkező irányba építkezett volna az írónő, mint ami végül történt. Norbi végre gyökereket eresztett, szerelemre, barátokra talált stb., leengedte a falait és beengedett másokat az életébe... aztán puff neki, ő mégis örökre különc marad. Személy szerint kicsit boldogabb lettem volna ha a rendőrségen véget ér a könyv.
Pontszám: 4/5
