2018. november 18., vasárnap

Katherine Arden: The Bear and the Nightingale



A magyar fordítás - A medve és a csalogány - fülszövege:

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.
Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.
Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Értékelésem: 

Már egy ideje befejeztem a könyvet, de a bejegyzés írásával még húztam az időt, mert nem tudtam eldönteni, hogy ez most nekem tetszett-e vagy sem. Az biztos, hogy nagyon lassan haladtam vele, és legalább három másik könyvet elolvastam november elseje óta, miközben ezt nem nagyon akaródzott folytatnom... persze ez nem feltétlenül a könyvet minősíti (lehetnék én is inkább monogám olvasó :D),  de mindenesetre nem rágtam le a körmeimet, hogy jaj most mi fog történni. 

A borító  és az aranyos meseszerű cím alapján én egy kicsit szívmelengetőbb történetre számítottam, így eléggé meglepett, hogy az írónő milyen kegyetlenül bánik a szereplőivel (főleg a nőkkel), illetve, hogy milyen szomorú és sötét, hideg hangulata van az egész könyvnek. 

Na de miután elengedtem a középkori Oroszországgal kapcsolatos naiv elvárásaimat, azért elmondhatom hogy Katherine Arden nagyon jól ír és nagyon erős a hangulatteremtésben. Látszik, hogy mennyi munkát fektetett az orosz/szláv folklór tanulmányozásába, ez mindenképp a könyv előnye. Akarva-akaratlanul is Naomi Novik Rengetegével hasonlítottam fejben össze a könyvet (a szlávos nevek, veszélyben a falu, fantasy elemek stb.), és arra jutottam, hogy ez a könyv erősebb a hangulatteremtésben míg a Rengeteg sokkal izgalmasabb volt, jobban kigondolt cselekménnyel. Azt sajnálom, hogy mivel Kindle-ön olvastam, csak a könyv befejezése után vettem észre a végén a kis fogalommagyarázót, ahol többet is megtudhatunk Oroszországról és az orosz folklór szereplőiről. Így is érdekes volt elolvasni, de biztos olvasás közben is hátralapozgattam volna, ha tudom, hogy létezik! :( Nagyon jól lett összegyúrva a mitológia az írónő saját ötleteivel, illetve nekem nagyon tetszett  ahogy ez az egész pogány mondakör szemben állt a kereszténységgel. (Voltak flashbackjeim Neil Gaiman Amerikai istenek című könyvére is, amit nagyon szerettem!)

A történettel a fő bajom az volt, hogy nagyon lassan bontakozott ki aztán nagyon hirtelen vége is lett. Látom, hogy ez trilógia lesz, lehet az írónő ezért óvatosan vágott neki, inkább arra törekedett, hogy megismerjük a világot és a szereplőket. De nagyon furcsának tartottam, hogy a Halál (Morozko) által fenntartott luxi bed&breakfast illetve lovastábor hosszas leírása után végre mintha történne valami, nagy a tét stb., aztán az egész helyzetet egy teljesen váratlan és random megoldással lezárja, mindenki mehet amerre akar, kösz hogy olvastátok. 

Nekem ez így kicsit kevés volt de a három csillag azért jár az írásért és a hangulatért. 

Pontszám: 3/5 










2 megjegyzés:

  1. Egyetértek, egy nagyon váratlan huszárvágással oldotta fel a fő bonyodalmat az író. Ez valahogy túl egyszerű volt, és a főhőseinknek nem is kellett semmit tenniük érte, mintegy magától megoldódott.

    Nekem se tetszett, ahogy a nőkkel bántak a regényben. És tök igazad van, ha a Rengeteggel hasonlítom össze, akkor ennek sokkal jobb az atmoszférája. Azt viszont nem mondanám, hogy a Rengetegnek jobban átgondolt volt a cselekménye.... de lehet hogy várni kell pár hónapot hogy ez is leülepedjen és akkor tudom majd csak igazán összehasonlítani őket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm, régebben olvastam a Rengeteget, de arra gondoltam, hogy az nekem sokkal izgalmasabb volt. Ami abban nem tetszett, az a teljesen feleslegesen a főszereplőkre erőltetett romantikus fordulat volt. :D

      Törlés

Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:  A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van...