2018. december 26., szerda

Erin Kelly: He Said / She Said


A magyar fordítás - A férfi szerint / A nő szerint - fülszövege:

Te kinek hiszel?
Amit látsz, tudsz és értesz – nem mindig ugyanaz.
Az 1999-es napfogyatkozás után Laura kegyetlen szexuális támadás tanúja lesz. Ő és a barátja, Kit hívja a rendőrséget, ám abban a percben nem csupán az áldozat élete változik meg örökre.
Tizenöt évvel később Laura és Kit félelemben él, s miközben Laura tudja, hogy helyesen cselekedett amikor beszélt, az események megtanítják rá, hogy a teljes képet sosem láthatod – valami és valaki mindig a sötétben tapogatódzik.

………

A Mini Könyvklub szabadon választott fordulójára olvastam ezt a könyvet, leginkább azért, mert szeretem a pszichológiai thrillereket és ez volt a listából a legszimpatikusabb, ami nem sorozat kezdőrésze volt, hanem egyedülálló regény. 
Ez a könyv is a mostanában divatos "hatalmas csavar" hullámot próbája meglovagolni, így nehéz lesz róla spoilerek nélkül írnom és valószínűleg rövidre is fogom ezt az értékelést. 
Sok molyos értékelő írja, hogy a könyv első háromnegyedét halálra unta és csak a végére tetszett meg neki, amikor végre történt valami. Érdekes, nekem ez pont fordítva volt. A könyv elején nagyon beszippantott az írónő stílusa, és az ahogy lassan csepgetette az információt. Van egy házaspár, Laura és Kit, akik valamiért 15 éve bújkálnak, nevet változtattak, kínosan ügyelnek rá, hogy ne hagyjanak sehol nyomot az interneten, nincs semmilyen profiljuk stb. Halálosan rettegnek egy Beth nevű lánytól, mert történt valami egy Napfogyatkozás fesztiválon 15 éve. Nekem mindez nagyon felkeltette az érdeklődésem és tényleg kíváncsian daráltam a könyvet... 
Aztán ahogy lassan kiderült, hogy mi történt és miárt bújkálnak, egyre kevésbé kezdett érdekelni. A könyv váltott nézőpontban íródott, hol Laura, hol Kit fejében vagyunk, de (főleg a könyv első felében) inkább Laura szemszögéből íródott a regény... aki pedig annyira ostoba, hogy nehéz vele azonosulni. A szintén Mini könyvklubra olvasott Összeomlás jutott többször az eszembe, bár nem sok párhuzam volt a két történet között, de akkor idegesített ennyire fel a főszereplő. Egy idő után már inkább a fejemet vertem a falba, mint hogy izguljak Lauráék sorsáért.  Ezen kívül valahogy a feszültség is leeresztett, vonszolta magát a történet a könyv második felében... Folyton a Kindle % számlálóját nézegettem, ami a filmnézés közbeni egérmozgatás könyves megfelelője. :D 
Szóval számomra nagyon is ígéretesen indult ez a könyv, hogy aztán a végén a nagy fordulatok tök súlytalanul puffanjanak. Olyan tizenkettő egy tucat történet keveredett ki végül belőle. 
Két dolog mégis tetszett benne: 
1) A bíróságon játszódó fejezetek. Imádom a jogi drámát, főleg az angolszász jogi rendszerben zajló pereket. Ezeket mindig nagyon érdekes volt olvasni, még Laura idegesítő narrációjában is. 
2) A Napfogyatkozásról , mint jelenségről, csomó érdekességet megtudtam. A főszereplő férj, Kit, ugyanis eclipse chaser, azaz folyton utazgat a világban, a lehető legtöbb napfogyatkozást akarja látni élete során. (Sajnos én még egyet se láttam, mert 99-ben Kanadában éltünk, így pont lemaradtam életem egyetlen Magyarországról is látható napfogyatkozásáról :D Legközelebb meg vagy 150 év múlva lesz... viszont a könyv miatt kedvet kaptam egyszer elutazni valahová és megnézni egyet.) Ez szerintem tök jó hobbi és érdekes  keretet ad a könyv cselekményének is. 
Azért nem volt annyira rossz ez a könyv, egynek tényleg elmegy, de aki tényleg egy izgi pszichológiai thrillert szeretne olvasni, annak azért tudnék jobbat ajánlani.  
Például a nemrég olvasott Behind Her Eyes (Ne higgy a szemének!) nekem sokkal jobban tetszett. 
Pontszám: 2,5 / 5

ui.: Szerintem tök gagyi ez a magyar cím! A He Said / She Said annyira frappáns és illik is a történetre... Én szerintem inkább úgy fordítottam volna, hogy Szerintem / Szerinte vagy hagytam volna a tükörfordítást a francba és valahogy a napfogyatkozásra hegyezem ki a dolgot. (Ez persze a könyvet nem minősíti, így csak utóiratként teszem hozzá. :D ) 

Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:  A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van...