Ann Patchett: Commonwealth

A magyar fordítás, Mostoha nyár, fülszövege:

Egy ​napsütötte kaliforniai vasárnapon Bert Cousins hívatlanul betoppan Franny Keating keresztelőjére. Még az est leszállta előtt megcsókolja Franny mamáját, Beverlyt, s ezzel mozgásba lendíti az eseménysort, amely két házasság felbomlásáház és egy mozaikcsalád létrejöttéhez vezet.
Az öt évtizedet felölelő regény a szereplők sorsának egy-egy kulcsmozzanatán keresztül világít rá arra, hogy Bert és Beverly véletlen találkozása milyen hullámokat vet a négy szülő és hat gyermekük életében. A nyarakat Virginiában együtt töltő Keating- és Cousins-gyerekeket a szüleikkel szembeni elégedetlenség hozza egy nevezőre, amelyből az évek során mélyebb, igen sajátos összetartozás is kialakul. Egy tragikus haláleset ugyanakkor szétforgácsolja ezt a mostoha-közösséget.
Sok évvel később Franny élettársa, a neves író, Leon Posen sikeres regényt ír, amelyhez Franny emlékei adták az ihletet. A könyv a még élő szereplőket számadásra kényszeríti, miközben végre a bűntudat mellett átélhetik az egymás iránti szoros elkötelezettséget is.
A humorral és drámaisággal átszőtt „Mostoha nyár” a szeretet és a felelősség időt és teret áthidaló természete mellett finoman felvillantja az ihlet, az értelmezés és a szerzőség irodalmi problémáját is.

*** 

Az év első könyve nekem a Mostoha nyár lett, igaz, tavaly kezdtem el olvasni. A Moly-os adatlapja annyira üres, nulla értékelés vagy karc, hogy gyanítom csak most jelenhetett meg a magyar fordítás nemrég. Majd figyelni fogom, kíváncsi vagyok, milyen értékelések születnek majd. 

Ez a könyv annyira erősen indított, hogy szinte biztos voltam az első fejezet után, hogy imádni fogom. Ez az első fejezet ugyanis olyan jól volt megírva és annyira elkezdett érdekelni, hogy mi lesz-hogy lesz; hogy nagyon lelkes lettem. 

Aztán a második fejezetnél pofára estem és unalomba fulladt az olvasás élménye. Körülbelül a könyv negyedénél éreztem azt, hogy én ezt most abbahagyom. Aztán befejeztem közben pár könyvet és gondoltam, na jó, adok még egy esélyt a Commonwealth-nek. Nagyon örülök, hogy végül tovább 'erőltettem' mert bár az első fejezetet nem tudta utolérni, de határozottan javul a történet és végül magába szippantott ennek a nagy patchworkcsaládnak a története. 

Ann Patchett regénye kilenc fejezetből áll, ezek azonban nem időrendben követik egymást, ahogy más családregényeknél szokás. Összevissza ugrálunk az időben és ismerjük meg a két szétment házasság, a hat összeterelt gyerek, az új, furcsa, vegyes család történetét. Az írónő lassan adogatja a puzzle darabjait a kezünkbe és elkezdjük betölteni a lyukakat, hiányzó részleteket. Tetszett ez a fajta megoldás, családregényben még nem nagyon olvastam ilyet. 

Az írónő stílusa nagyon szép, választékos és mégis olvasmányos. A karakterábrázolás nagyon jó. Rengeteg szereplőt mozgat a történet, de mégis sokukat nagyon alaposan megismertem. Szinte élő ismerősként tekintettem rájuk a könyv végére, ami nálam ritkán fordul elő. Néhány szereplő viszont kicsit súlytalan maradt... na de ennyinél talán nem is baj. 

Bátran ajánlom a könyvet bárkinek és ha belevágtok, ne adjátok fel. Érdemes tovább olvasni, én nagyon örülök hogy kitartottam. Egészen másféle családregény, mint amilyeneket eddig olvastam. :)

Pontszám: 4/5