Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

Fülszöveg:

Britt-Marie ​hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, minden áron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy „hallatlanul koszos", felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet – rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is – Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen…

Történet a második esélyről, a sors kiszámíthatatlanságáról és az evőeszközös fiókok rendjéről. Fredrik Backman harmadik regénye szívszorító és felemelő, romantikus és ironikus, csakúgy mint korábbi művei.

***

Ez a könyv, ha úgy vesszük, egy másik Backman regény (A Nagymamám azt üzeni, bocs!) spinoffja. Abban a történetben ismerjük meg a főszereplő kislány, Elsa, szomszédait, Britt-Marie-t és Kentet. Britt-Marie finoman szólva is nagyon antipatikus szereplő volt abban a könyvben, csak a legvégén kapott egy kis emberi színezetet, úgyhogy kíváncsi voltam, mit tesz vele az író, hogyan kreál belőle szerethető főszereplőt. Elég jól sikerült neki, a könyv vége felé egészen felolvadtam és megkedveltem Britt-Marie figuráját. 

Az Itt járt Britt-Marie egy tipikus partravetett hal történet. Britt-Marie egész életében kvázi kiszolgálta a férjét, rendben tartotta a háztartást, sütött, főzött, takarított. Öregségére azonban elválnak és hirtelen teendők nélkül találja magát. A legnagyobb félelme, hogy egyszercsak meghal de senki nem fogja ezt észrevenni, és a szomszédokat zavarja majd a lakásából kijövő bűz. Így hát fogja magát, és  egy isten háta mögötti kis faluba, Borgba költözik egy ideiglenes állás miatt... hamarosan viszont egy egész focicsapatnyi gyerekért tartozik felelősséggel. Megismerjük Backman szokásos mellékszereplőit, Borg ekcentrikus lakóit, akik nem a megfelelő sorrendben teszik az evőeszközöket a fiókba és nem igazán foglalkoznak azzal, hogy mit illik és mit nem. 

Britt-Marie nagyon hasonló figura Ové-hoz (szociális analfabéták, OCD személyiségjegyekkel), úgy látszik az író megtartotta a bevált sikerformulát, ami egyértelműen hátránya a könyvnek. Ennek ellenére viszont szórakoztatott a történet és nagyon drukkoltam Britt-Marie-nak, hogy meggyógyuljon a 40 éves házassága alatt szerzett sebekből, hogy végre megvalósítsa önmagát is, ahelyett hogy örökké Kent takarítónője maradna. 

A focis részek is aranyosak voltak. Én nem igazán szeretem ezt a sportot, nem is vagyok képben vele, de tetszett ez a része a történetnek, úgyhogy ha valakit a borítón lévő focipálya/labda ijesztene el a könyvtől, nem kell tőle félni. :) Az edzések, meccsek és a közös szurkolások leírása nagyon jó részek. 

Backman szokásához híven beleépíti a menekültek és az LMBTQ emberek elfogadásának a fontosságát a történetbe, ami azt gondolom, nagyon jó dolog bár a biszex fiú szereplése olyan szinten felesleges volt a cselekmény szempontjából, hogy szinte már elképzeltem ahogy az író előveszi a checklistjét és kipipálja az LMBTQ követelményt, hogy na ez is megvolt de még mindig nincs meg a 300 oldalam...

A szerelmi háromszögeket általában nem szeretem, de itt a lezárás miatt mégis megbocsátom, mert azt gondolom Britt-Marie a legeslegjobb döntést hozta, ennek nagyon örültem! 

Ami még kicsit zavar, az a sok-sok tőmondat. Olyan töredezetté teszik az olvasást, idegesítettek, de mondjuk a többi könyvében is így ír szóval nem is tudom mit vártam. :) 

Összességében ez nekem egy kellemes, egyszer-olvasós könyv volt. Az Ove azért jobban sikerült, de ez se rossz, főleg ha rossz kedve van az embernek és arról akar olvasni, hogy sosem késő valami újba belevágni. :) 

Pontszám: 3/5