Dan Brown: Az elveszett jelkép

Megkerül, ami elveszett...

Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét.
Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is.
Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz.

Az elveszett jelkép az eltitkolt históriák, misztikus ikonok és kódok ragyogóan összecsómozott szőttese; intelligens, vllámgyors tempójú thriller, amelyben egymást érik a meglepetések. Hiszen- miként azt Robert Langdon felfedezi- nincs páratlanabb vagy megrendítőbb, mint az a titok, amely mindvégig a szemünk előtt volt...

*** 

Ismét egy régi megjelenés, de nekem ez a könyv eddig kimaradt (note to self: folytatom valamikor az Inferno-val Robert Langdon kalandjait). 

Mit is mondhatnék? 

Ez a könyv teljesen ugyanolyan mint az előző kettő a sorozatban, csak most a helyszín az ódon európai katedrálisok és kolostorok helyett Washington DC. A katolikus egyház helyett pedig a Szabadkőműves mozgalom titkai között turkál a professzor, Robert Langdon (aki mellesleg egy tankönyvi Gary Stu klisé: sportos, intelligens, vicces és sármos, egyetlen hibája a klausztrófóbiája ami persze egy gyerekkori trauma miatt van). De még a mániákus, hitbuzgó gonoszunk is megvan, mint az előző könyvekben, aki mindig egy lépéssel hőseink előtt jár. 

Most először olvastam Dan Brown-t angolul és meg kell mondanom, hogy a magyar fordítás kifejezetten jót tesz neki. Nem túl jó a fogalmazásmód, nagyon rövidek, töredezettek a mondatai. Kedvencem, hogy a rövid fejezetek mind ott érnek véget, ahol egy Zs-kategóriás sorozatban vágás lenne. 

Volt ami egészen a clickbait határait súrolta: 

"What happened next, Langdon never would have guessed." 

És BAM! - fejezet vége. Körkapcsolás következik, hogy a CIA épp min ügyködik, aztán a mániákus gonosz, aztán egy másik mellékszereplő. 

De hát filmet sem úgy ülök le nézni, hogy csak Oscar-díjas meg Aranypálma-díjas alkotásokat nézek: minden danbrowni klisé ellenére, ez a könyv nagyon izgalmas és fordulatos. Van amit könnyen ki lehet találni előre, de az biztos, hogy mindenkinek tartogat egy-két meglepetést a cselekmény. A rövid fejezetek miatt gyorsan lehet haladni, a clickbait fejezetvégek miatt meg nehéz letenni. :) Bátran ajánlanám olyannak is, aki nem szeret olvasni. Szerintem egy ilyen könyv tök jó "gateway drug" lehet.

Pontszám: 5/10 

Ami tetszett: a fordulatos, pörgős cselekmény.

Ami nem tetszett: az elnagyolt karakterek, és hogy Langdon egy járkáló klisé.