2017. augusztus 8., kedd

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen legyen ez bármilyen valószínűtlen is talán még mindig élnek. Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

*** 

X-men meets Groundhog Day

Egy nehéz, vaskos regény után valami könnyed YA könyvet akartam olvasni, így került a kezembe a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, (tudom, tudom, elég későn, már a film is rég megjelent) ami egyáltalán nem tetszett. Nem is szeretnék túl sok szót pazarolni rá, de egy rövid vélemény azért elfér itt.

- A creepy borító és a fülszöveg ígéretei miatt én valami hátborzongatóra számítottam, de ez a történet kb. a Piroska és a Farkas szintjén ijesztő (jaj megesz minket a szörny!) 
- A főhős az első oldaltól kezdve rohadtul idegesítő: ahogy a családja alkalmazottaival bánik, ahogy a legjobb barátjával beszél, ahogy egyfolytában rinyál és 3 oldalanként megemlíti, hogy mennyire gazdag. 
- A szigeten élő különleges gyermekek túlságosan emlékeztetnek az X-men történetére. 
- A könyvben van egy csomó régi fénykép, amik egyébként tényleg szépek és hátborzongatóak. De ahogy bele vannak szőve az írásba, az röhejes. Ransom Riggs nagyon erőltetetten használja őket. Egy csomó kép van ami a történethez semmi pluszt nem ad. Gondolom összegyűjtötte a képeket és úgy volt vele, hogy akkor már csakazértis felhasználja mindet és köréjük ír valamit. (Jaj, nézzétek itt egy kislány egy palack belsejében! - látjuk a fényképet de ezzel a szereplővel például sosem találkozunk az írásban.)
- A különleges gyermekek semmi személyiséget nem kaptak az írótól... csak járkáló kellékek, akik a történet megfelelő pontján használják a képességüket. 
- A szerelmi szál... hát ennyire ízléstelen, gusztustalan szerelmi háromszöget talán még életemben nem láttam/olvastam. Én nem is értem kinek juthat ilyen eszébe. Jacob és Emma szemszögéből is teljesen érthetetlen a dolog. 


Miss Peregrine-ról és hasonló madár nővéreiről szívesen olvastam volna még... szerintem ez volt az egyik legeredetibb ötlet az egész könyvben, de sajnos nem sok teret kapott. A folytatást pedig biztos nem fogom olvasni. 

Én nem ajánlanám senkinek ezt a könyvet, inkább csak nyissátok ki a könyvesboltban, nézzétek meg a hátborzongató fényképeket és tegyétek vissza a polcra.

Értékelés: 2/10
Újraolvasnám-e: Biztos, hogy nem
Kedvenc rész: A fényképek 
Legkevésbé kedvenc: Az egész

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:  A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van...