A magányosan és elszigetelten élő Evie Boyd egy barátjánál lakik, vigyáz a házra, öntözi a virágokat. Amikor váratlan látogatói akadnak, Evie-t elsodorja a múlt és elmeséli nekünk, hogy mi történt vele 14 évesen, a hatvanas évek végén. Hogyan keveredett bele egy olyan közösségbe, szektába, melynek tagjai végül gyilkosságokat követtek el.
Emma Cline regénye a hírhedt valós történetet, a Manson családi farmot és gyilkosságokat dolgozza fel, a szereplők nevét megváltoztatva.
Mivel nem olvastam előzőleg értékeléseket róla, én teljesen másra számítottam. A gyilkosságok nem igazán hangsúlyosak a könyvben de még Charles Manson (a könyvben Russell) személye sem. Amit kapunk az egy lélekrajzi regény. Egy elhanyagolt, magányos tinédzser fejébe nyerhetünk bepillantást, aki életében először érzi úgy, hogy tartozik valahová. Átélhetjük milyen érzés belesodródni egy karizmatikus őrült bűvkörébe, egy szektába.
Mivel Evie a múltjába visszatekintve meséli a történetet, ezért a tinédzser visszaemlékezésébe beleszövődik egy középkorú nő elmélkedése is, elemezve az akkori érzéseit. Szerintem ez teszi igazán érdekessé az elbeszélést.
A főszereplő tehát nagyon jól megkreált, érdekes karakter, tele eredeti gondolatokkal. Akaratereje nem sok van és inkább csak sodródik a történettel de ez reálisnak is tűnik egy 14 éves lány esetében.
Suzanne, a furcsa lány, aki iránt Evie megmagyarázhatatlan vonzalmat és csodálatot érez szintén érdekes. Ő az aki bevonzza Evie-t a szektába és ott is tartja, Russell ilyen szempontból mellékszereplővé fokozódik.
Az írás szép de szerintem néha túlságosan is túlírt, fellengzős. A kicsit egyszerűbb nyelvezet közelebb hozta volna hozzám Evie karakterét.
Szívesen olvasnék még mást az írónőtől.
Pontszám: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése