2018. július 31., kedd

Lucia Berlin: A Manual for Cleaning Women


A magyar fordítás, a Bejárónők kézikönyv, fülszövege: 

A ​Bejárónők kézikönyve az amerikai novellista, Lucia Berlin (1936-2004) válogatott történeteit gyűjti egybe. 2015-ben jelent meg a posztumusz kötet, mely halála után tizenegy évvel több millió olvasót és hatalmas népszerűséget hozott az írónőnek, és több mint 20 nyelvre fordították le.
Keserédes történeteit a huszadik századi Amerika mindennapjaiban rejtőző csodák és személyes tragédiák teszik felejthetetlenné.
Lucia Berlin (1936-2004) élete során hetvenhat elbeszélést publikált. A legtöbbet, de nem az összeset, a Black Sparrow Press kiadó jelentette meg, a Homesick (1991), So Long (1993) és a Where I Live Now (1999) című kötetekben. Ezekben a korábbi, 1980-ban, 1984-ben és 1987-ben közzétett összegyűjtött írások és újabb művek is szerepeltek.
Első írásai huszonnégy éves korában, Saul Bellow irodalmi folyóiratában, a The Noble Savage-ban és a The New Strand magazinban jelentek meg. Később az Atlantic Monthly, a New American Writing és számos kisebb folyóirat is több alkalommal közölte elbeszéléseit.
A Homesick 1991-ban megkapta az American Book Awardot.
Az 1960-as, 70-es és 80-as években, kisebb-nagyobb megszakításokkal Berlin ragyogó irodalmi műveket alkotott. A 80-as évek második felétől kezdve, amikor a fiai már felnőttek, és sikerült leküzdenie egész életét végigkísérő alkoholizmusát (amelynek borzalmai, delirium tremensei, rendőrségi fogdái és esetenként humoros pillanatai írói munkásságának egyedi és különleges részét képezik), egészen korai haláláig igen termékeny volt.

***
Egy random molyos kihíváshoz böngészgettem az 'alkoholizmu' címkéjű könyvek között, és így, szinte véletlenül bukkantam rá 2018 eddigi legjobb olvasmányára, a Bejárónők kézikönyvére. 
Lucia Berlin neve számomra eddig ismeretlen volt úgyhogy nagyon örülök, hogy megismerhettem őt. Berlin csak novellákat írt és az ebben a kötetben található 42 novella kiteszi a teljes életművének a kétharmadát. Az írónő munkássága persze csak a halála után lett igazán népszerű, ahogy ez lenni szokott... 
Mindegyik novella abszolút önéletrajzi ihletésű. Általában Berlin maga az albeszélő, de egyes történetekben mint mellékszereplő jelenik meg, magát kívülről behozva a történetbe. Az élete viszont nagyon érdekes, úgyhogy volt bőven miből merítenie: a Texasban majd Chilében töltött gyerekkora, a különböző férjei, az alkoholizmus, a munkái (bejárónő, nővér, tanár stb.), mexikói utazásai mind-mind nagyon érdekesek. 
Az egyes novellák a megírás sorrendjében vannak egymás után rakva, így tulajdonképpen Lucia életében összevissza ugrálunk és rakosgatjuk össze, hogy ki volt ő, hol élt, mit csinált. A novellák külön-külön is jók de így együtt egy kötetben sokat adnak egymáshoz, felfedezhetjük az összefüggéseket. 
Maga az írásmód fantasztikus. Az írónő néhány mondatával annyira hús-vér szereplőket tud teremteni, hogy rögtön ott érezzük magunkat mi is a történetben. Minden mondata jelentőségteljes és gyönyörű. 
A legtöbb történet témája nem túl felemelő, nyilván az alkoholizmus sem a legvidámabb dolog, de a kórházi történetek még nyomasztóbbak olykor. Az egész olyan keserédes de mégis nagyon jó élmény volt olvasni. 
Ajánlom mindenkinek aki szereti a novellákat, tényleg ez az egyik legjobb gyűjtemény amit valaha olvastam. 

Pontszám: 5/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:  A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van...